1981-2014

Nekem, ha Balázst és sakkozói pályáját kellene bemutatnom, akkor a következők jutnak eszembe:
Balázsban egy olyan embert tisztelhettem, aki a játszmák megalkotása során nagy feszültséggel tudott koncentrálni a kialakult állásra. Játékstílusa inkább stratégiai volt, de kedvelte az éles állásokat is, többször játszott Marshall támadást, amibe fiatal (e4-es) koromban nekem is beletört párszor a bicskám. 
Én azóta ismertem, mióta elkezdtem sakkozni, és mindig jó barátságban voltunk. Több versenyen szerepeltünk együtt, és egy-egy ilyen Nyíregyházán vagy Gyöngyösön eltöltött hét után a csapat még jobban összekovácsolódott. Együtt sírtunk, vagy nevettünk egymás hibáin, vagy győzelmein. Ezeken az alkalmakon Balázs hamar ő lett a "zenefelelős", ami okozott bonyodalmakat is. 
Középiskolás korunkban együtt nyertük meg a megyei csapatbajnokságot, majd együtt szerepeltünk le az országos döntőn. De utóbbi sem szomorított el bennünket, mert akkor is jó volt a hangulat a kis csapatban. És persze a hangulattal minden rendben volt a nagy (Megyei, NB2, NBI/B) csapatokban is.

Balázst semmiképpen sem lehet bőbeszédűnek mondani, azonban a közös témákban mindenkivel megtalálta a hangot, újító, javító ötleteit megosztotta a csapattagokkal is.

Remélem, hogy mindenki, aki ismeri őt hasonló jó emlékekkel tekint vissza a közös élményekre.

Halálhíre nagyon megrázott, napokba telt mire egyáltalán elhittem, hogy ez megtörténhetett.
Nyugodj Békében Balázs, és Mosolyogj le Ránk.

Zalai Mihály