1922-2008

Azt gondoltuk, hogy sohasem fog eltávozni közülünk és túl fog élni valamennyiőnket... Aki ismerte, mindig a fiatalos lendületet és lelkesedést láthatta rajta, ami meghatározta egész életét. Persze közeli barátai, családtagjai tudták, hogy valójában ez nem így volt, mert utolsó évtizedeiben már egy súlyos betegséggel küzdött. De mivel egész életében meghatározó szerepe volt a sportnak - nem csak szervezte, hanem maga is űzte - ez sokszor segített neki leküzdeni a kórt. Még 70-es éveiben is gyakran teljesített hosszabb gyalogtúrákat. Mind a természetjárók, mind a sakkozók bármikor számíthattak rá egy rendezvény lebonyolításában. Országosan ismert személyiség volt, több állami kitűntetés birtokosa. Nem is olyan régen - tavaly decemberben - töltötte 85. életévét és akkor a sakkozókkal felköszöntöttük. Bár kissé már megtörve, de a régi lelkesedéssel beszélt arról, hogy még vállalna sakkozó palántákat tanítani és szólhatunk neki bármikor, ha a segítségére van szükségünk. Sajnos erre már nem kerülhetett sor... Az utolsó játszmáját a betegség megnyerte ellene, de legyőzni sosem tudta! Emlékét őrízni fogjuk és a fiatalok nevében mondhatom, hogy tovább fogjuk vinni azt a szellemiséget, amelyet ő elültetett városunkban. Nyugodjon békében!

 

Szucharda Gyula bácsi 80 éves!

Szucharda Gyula...- gondolkozom, hogy mit is jelent számomra ez a két szó. Nem, nem! Ne értsenek félre! Nem az a gondom, hogy nem ugrik be semmi e név hallatán, ellenkezőleg, annyi gondolat, emlék, élmény kavarog bennem vele kapcsolatban, hogy nehéz ekkora terjedelemben bemutatni egy ilyen gazdag életutat, mint amit ő bejárt az eltelt 80 év alatt. Én mindössze az utóbbi két évtizednek vagyok szemlélője, de azt érzem, hogy ennyi idő alatt is rengeteget kaptam tőle emberileg, mint ahogyan sokan mások ebben a városban. A „Gyula bácsi” név sokunk számára fogalom, nem csak Mezőberényben, hanem a megyében és az országban is. Hogy mi a titka? Könnyen el lehet mondani: tisztesség, emberség, küzdeni akarás. Ezek azok a tulajdonságai, amelyek őt ennyire tiszteletreméltó emberré tették és amiért ma is felnézünk rá.
Nyolcvan év, nagyon szép kor –szokták mondani. Ez helytálló mondás, különösen akkor, ha valaki ezen a születésnapján olyan egészségnek örvendhet mint Gyuszi bácsi. Hiszem, hogy ez nem csupán a sors ajándéka, hanem annak az akaraterőnek és tettrekészségnek köszönhető, ami őt eddigi életében jellemezte. E jeles jubileum alkalmából nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy Önök elé tárhassam ennek az életműnek egy kis szeletét.
Gyula bácsi 1922. december 3-án ( valójában 2-án, csak az anyakönyvezés hibája miatt 3-án ) született a mai Szlovákiához tartozó Érsekújváron. Édesapja vasutas volt és ez meghatározta az ő további pályafutását is. A középiskolát a helyi Pázmány Péter Gimnáziumban végezte és mint a legtöbb fiatal, ő is ebben a korban volt a legnyitottabb a világ felé, így került kapcsolatba a sporttal, azon belül a természetjárással és a sakkal. Bár sokan ma is ezzel a két tevékenységgel kötik össze a nevét, tudnunk kell, hogy más sportágakba is belekóstolt: tagja volt az iskolai röplabda- és kosárcsapatnak, de kiváló atléta és labdarúgó is volt. Ma is szívesen felemlegeti azt az élményét, amikor katonai szolgálata alatt egy mérkőzésen Baróti Lajost foghatta, elmondása szerint nem sok sikerrel...Szinte felsorolni is nehéz lenne azokat a legendás neveket, akiket személyesen ismert vagy látott. Sosem felejti el például a cseh csodafutót, Emil Zatopeket, akivel egy pályán edzhetett.
A II. Világháború borzalmai őt sem kerülték el, de ezekben a megrázó időkben sem vesztette el életkedvét, lelkesedését. Dániai hadifogsága alatt sakk házibajnokságot szervezett fogolytársainak, amiről még máig megvannak a feljegyzései! A háború után 1948-ban családjával Magyarországra telepítették és Békéscsabán a MÁV-nál állt munkába, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott, mindenki megelégedésére. Életének egy furcsa momentuma, hogy eredetileg Mezőberény volt számukra kijelölve, mint letelepedési hely, de ezt csak évekkel később tudták meg. A Szucharda Gyula név a megye sportéletében ez idő tájt tűnt fel, először az ötvenes években a sakksportban, majd a hatvanas években a természetjárásban. Mezőberénybe 1978-ban került és néhány év múlva, már nyugdíjasként elindította városunkban azt a sakk és természetjáró szakosztályt, amelyek azóta is töretlenül működnek. Egészen az utóbbi évekig ő vezette a Művelődési Ház sakkszakkörét, ahol nagy türelemmel igyekezett megszerettetni a gyermekekkel ezt a nem egyszerű játékot. Ő indította el az egykori korosztályos országos ötödik, később 99-ben felnőtt megyebajnok Nagy Sándort, de a mai csapat gerincét adó játékosok nagy része is az ő keze alól került ki. A természetjáró szakosztály is hatalmas utat járt be a közreműködése mellett, hiszen az egykori 10 fős szakosztály ma közel 50 fős tagsággal járja az országot komoly hazai és nemzetközi sikereket érve el a különböző erőt próbáló kihívásokon. Gyula bácsi volt az egyik kiötlője a ma már országosan is elismert Körös-50 teljesítménytúrának. Érdekességként kell megemlíteni, hogy legnagyobb egyéni sikereit mindkét sportágban idősebb korában érte el, hiszen 91-ben megyei levelezési sakkbajnokságot nyert és 1996-ban megszerezte a „Kiváló Természetjáró” címet. Emellett jelentős munkát végzett a megyei nyilvántartások vezetésében is. A több évtizedes sportvezetői munkásságáért 1992-ben a Parlamentben átvehette az „Eszterházy Miksa Emlékérmet”, majd egy év múlva a „Czárán Gyula Emlékérmet” sokéves természetjárást segítő tevékenységéért.
Gyula bácsi ma már nem vesz részt aktívan a szakosztályok munkájában , azonban hasznos tanácsaival és bíráskodásával még mindig nagy segítséget nyújt. Sok fiatalnak lehet példa lelkesedése, munkához való hozzáállása és ezúton kívánunk neki minden tisztelője nevében erőt, egészséget további életéhez 80. születésnapja alkalmából. Jozaf Csaba